Én írok kommentet Magának?
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most töröljön engemet.
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem tilt majd le,sőt lájkolhat.
Hallgattam eddig, hozzászólni féltem,
És higgye el,hogy szégyenem
nem tudta volna meg sosem,
mert titokban azt reméltem,
Hogy a top fanok közt avatarom,
Hetenként viszont nem láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják untatja profilunk,
Az alkalmazásokat kerüli,
Mi pókolgatni nem tudunk,
De úgy tudunk linkjein örülni.
Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki chatbe,
Tán be sem jelölöm sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem like-ja rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S lenne „kapcsolatban” családi státusza.
Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Mert szívemet link-ként megosztani nem lehet.
Ó, tudtam én, fel fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az iwiwnek kell köszönni,
Mely feladta, hogy vezető oldal legyen...
Rég topfan vagy éjjelemben,
Letiltva is kedveltelek.
Bűvöltek a csodás szemek,
Pedig kinek szeméről van profilképe
az csak kövér lehet...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
majd meghekkelve és lefagyva
Szívem rádismert: ő az, ő!
Jó ez a „friend finder”-kereső,
Ha egy csendes, bús napon
Mobil internetre szorulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt rejtve kapcsolódva
S nézed képeim e pillanatban
Kezed a nadrágodban
Fényképem megnyitva nagyablakban,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Zoomolsz testemre az egérrel
Ki vagy? Kémprogram vagy te, egy spam?
Adatlapod kell-e jelentenem?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
Igazolj vissza!
Hát jó. Jelszóm gyanútlanul
Gyónásommal faladra kitettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védd, profilom helyettem
Gondold el, mily lúzer vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elbutulhatok.
Várlak: küldj meghívót nekem,
Melyre nyomhatom; Igen, Talán, vagy Sohasem!
Vagy töröld ezt a hozzászólást
Delete gombbal. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De profilja kezes nekem,
Bizom: a jelszavam kezében....
