Ó igen, a retro! Jómagam a 25 életévemmel nem tartom magam véncsontnak, de azért meg-megállok néha egy kis múltidézésre, füstös kocsmák mélyén, a lábízű vizezett sörtől mámorosan a haverokkal viszatekintgetünk néha, miként is volt amikor MI gyerekek voltunk?! Mostani tizenévesekkel beszélgetve folyamatosan szembesülnöm kell azzal, hogy mennyire mást tanítanak nekik, más módszerekkel, mennyire más az értékrendjük és mennyivel több lehetőségük van mindenre, mint mondjuk nekem volt ugyanennyi idősen.

Nekik már alapdolog az internet, míg nekünk anno a C64 volt az informatika netovábbja! Scooby Doo-t meg minimaxos faszságokat néznek a Családi mozidélután a Disney-vel helyet és nincs már vasárnapi Csipetcsapat sem!

Most őszintén ki ne emlékezne arra a generációs sokkra, amikor 1993. december 12-én félbeszakították a Disney vasárnapi műsorát Antall József (R.I.P.) halála miatt?! Megjegyzem azóta sem pótolták az elmaradt Kacsameséket...

Ebben a postban összegyűjtöttem néhány fényképet tárgyakról, melyek meghatározták ifjúságunkat, melyekre mosolyogva, mégis szeretettel gondolunk és szentségtörésnek tartanánk kidobni, ha előkerül egy padláson porosodó doboz mélyéről.

íme mindjárt a már említett csoda:

Emlékeztek a Falcon 2-re és a Test Drive-ra? Utóbbinak mekkora király grafikája volt már akkor?!

Valamelyik gomb mindig elromlott... :-))

hol volt még CD-rom, most meg hamburger mellé adják a DVD-t is...

Höhö, qwerty-billentyűzet! :-)))

Azért olvastunk is:

Ez nem szar japán manga volt:

És a kicsikre is gondoltak:

Ebből éltem környezetismeret órákon! :-)

És mikor kicsit nagyobbak lettünk... 

Persze a készségfejlesztésre is gondolnunk kellett!

Hugomnál valami hasonló játék kapcsán jöttünk rá, hogy nem kifejezetten okos, viszont nagyon erős:

"...mondom kockát a kockába!!!"

Ki a szabadba! Később jött a bmx-mánia! ;-)

Ha nagyobb útra mentünk...

ha sok cuccal...

Az útra is kellett valami olvasnivaló:

vagy egy kis játék:

Az örök kedvenc:

Kinek volt Gorbacsovos? ;-)

FÜRGYÉ' LE!!!

Senkit sem érdekelt a ph-érték mégis felnőttünk valahogy...

Szódához, tejszínhabhoz és még vissza is lehetett vinni!

a hasznos infók nem hiányozhattak!

Csakúgy, mint a jótanácsok.

És szólt a rádió...

meg a TV...

síkképernyő csak síkhülyéknek

Tibi bácsi nyergelte a korongokat:

és hogy miket is hallgattunk?

például őt:

Lehet, hogy tré, de közülünk senki sem lövöldözött iskolákban és nem vertük egymást, csak ha nagyon muszáj volt... :-))

Kártyanaptár, ki ne gyűjtötte volna?!

Bár én bevallom az újságra már nem is nagyon emlékszem.

Végül pedig az elmaradhatatlan Örök klasszikus, mely gyermekkorunk meghatározó  programja volt:

És a vasárnapi örökbecsű:

Beh szép is volt...