Minden felsőoktatásban (aktívan) résztvevő kedves bajtársnak évente kétszer beköszönt az a korszak, mikor nem tud lelkiismeretfurdalás nélkül ülni éjfél után kedvenc kocsmájában, mikor hetente 3X veszik össze gimnazista barátnőjével, mert már megint nem tudtak találkozni és még otthon is basztatják, mondván "elszúrod az egész életed" illetve "nem nekem tanulsz, hanem magadnak"! Ez a vizsgaidőszak! Intézménytől és tálentumtól függően persze van aki könnyebben, van aki vért izzadva jut túl ezeken a vészterhes heteken, de hallgatólagosan elfogadott vélemény szerint a vizsgaidőszak szopás!
Jómagam már a második felsőoktatási intézmény padjait koptatom így van némi rutinom a témát illetően. Először a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsész karán voltam töri-lengyel szakos. Mindenki megkérdezi ezért leírom, ez úgy jött, hogy történelem szakra felvettek egy az OKTV-hez hasonló tanulmányi versenyen elért eredményem miatt, mely csak ide volt érvényes, viszont akkoriban még nem volt "egyszakosság" ezért kellett még egyet választani, amiből felvételiznem is kellett! Mindenképp nyelvszakra akartam menni, de nem slágernyelvből , hanem inkább orosz, de mivel az nem volt a fent említett intézményben, lengyelből viszont nem volt feltétel a nyelvtudás, erre esett a választásom (előtte az angol mellett latinul és németül tanítottak, kevés sikerrel). Nyugodtan kijelenthetem, sikeres volt a ténykedésem történelem-lengyel szakpáron, különösen az utóbbin, ahol egyenesen istenként tekintettek rám (mindenki tudta, hogy létezem, de még senki sem látott). Viszont kijutottam ösztöndíjjal Varsóba, ahol fél év alatt többet tanultam lengyelül, mint itthon órákon 3 év alatt és eltölthettem 5 nagyszerű hónapot a Varsói Egyetem Hangulatépítő Karán, ahogy mi hívtuk...
Nos, a PPKE-n nagy divatja volt a perkálásnak, minden utóvizsgáért 1500 ft-ot kellett kicsengetni, míg az alap ösztöndíjhoz, ami 4500 ft volt akkor 3,61-es átlagot kellett elérni kétszakosként (átlag 20 tanegység), teljes anyagi romlásba döntve ezzel a hallgatók nagyrészét. Sosem felejtem el azt a jelenetet, mikor egy évfolyamtársam UV-csekkektől roskadva baktatott a tanulmányi osztály felé, majd az épület tetejére felpillantva fennhangon így szólt: "Basszátok meg, ez a kereszt csak álca"!
Azért voltak vidám pillanatok is, például egyik vizsgaidőszakban fogadott bátyámat és engem elneveztek Aladdinnak, mivel 3 kocsmát ittunk ki a Ginből, majd duzzogva hazamentünk tanulni, ő orosz irodalomra, én ókor szigorlatra. A visongva röhögés otthon kezdődött, mikor ő a "Kötelezők röviden"-ből olvasta az Anna Karenyinát és színpadias továbblapozgatások közepedte hangos nemtetszésének adott hangot amiért még mindig nem akartak dugni. Erre én közöltem vele, hogy egy ókori keleti despotának bizonyos Hatyimkütyümnek az anyja szakrális prostituált volt amitől kb leestünk a fotelból, majd tanultunk tovább hajnalig. Egyébként ő másnap ötöst kapott nekem pedig a szigorlati átlagom 4 egész lett, ami határozottan jó eredmény volt.
Különösen kedvelt időtöltést jelent vizsgaidőszak előtt/közben a különböző beadandók elkészítése, melyek 90%-ban ctrl-C, ctrl-V módszerrel íródnak, mivel úgysem olvassa el őket senki és (néha) bevallottan csak a diákok szopatása a céljuk.
Érdekes amúgy, hogy ha egész évben nem jársz be egy órára, viszont épp ott ülsz a kocsmában, mikor az első vizsgaidőpontra feljelentkező eminenciák végeztek és pont ők is betérnek egy sörre, hihetetlen információáramlat indul be 1 perc alatt, szóval ha akkor odafigyelsz az általában elég az adott félév abszolválásához, már ami az aktuális tárgyat illeti. Apropó, eminensek: kedvencem az a fajta, mely vizsga előtt, pont mikor minden másodperc számít, hogy lélektanilag optimális állapotba kerülj a megmérettetéshez, odajön és elkezd mindenféle zavarbaejtő faszságot felemlegetni/kérdezni az anyagból, általában olyanokat amikről gőzöd sincs, benne sem volt a jegyzetben, de ő megesküszik rá, hogy ez volt a tavalyi tesztben (kit érdekel?!), majd kétségbesetten felkiált, hogy "Úristen meg fogok bukni, nem tanultam semmit!". Általában ők azok, akik akkora ötöst írnak, mint egy ház és eredményhirdetéskor elnéző mosollyal kísérik a jólmegérdemelt kettesedet...
Amúgy a Pázmányt abbahagytam, pontosabban jegelem. Ez is jó story: mikor Varsóban voltam haladékot kaptam a vizsgákra, illetve felmentést az óralátogatások alól. Ehhez képest még vissza sem jöttem már ott virított 5 karó a neptunban, amit hiába igyekeztem utána kitöröltetni. Szóval volt egy kiskapu, mely szerint ha újrafelvételizem ugyanerre a szakpárra akkor ugyanonnan folytathatom, csak egyesek nélkül. Gondoltam ok, töri-lengyelre magyar-töri középszintű érettségi a követelmény (akkor vezették be), az nekem ötös-ötös, + 3 pont olimpiai sportágban elért OB. helyezésért. 120 pontos maximánál 123 ponttal elég jó esélyekkel pályáztam, gondoltam én. Csakhogy kijött az eredmény, hogy 132 pont a ponthatár. Magyarul nem vettek fel egy olyan egyetem olyan szakjára, ahova 3 éve jártam úgy, hogy a maximum megszerezhetőnél 3-mal több pontom volt! Na ott mondtam azt, hogy kapja be mindenki, pótfelvételin jelentkeztem a közgázra levelezőre, azóta ott nyomom, elvileg idén végzek és közben még melózni is tudtam végig, nehogy szó érje a ház közepét...
Asszem bölcs(ész) döntés volt... :-)
Megdöbbentő a hasonlóság!
.jpg)
